Olyan tíz éve csinálok év végi toplistákat (e blogon csak kettő van, 2013, 2014), de ilyen nehéz nem is emlékszem, hogy mikor volt utoljára. Olyan jó év volt a rap-ben 2015, hogy a 10 lemez kiválasztása is komoly feladat, nem csak a sorrend összerakása (volt olyan év, mikor top 5 is alig lett olyan gyér volt). Nagyon erős lemezek maradtak le éppen csak a listáról, de meg kell említeni őket is: Ghostafe Killah két lemezzel is büntetett idén, a SOUR SOUL (a kanadai jazztrió BadBadNotGood-tal közösen), illetve a Twelve Reasons to Die második részével, amit pedig Adrian Younge producerrel követett el. Papoose You Can't Stop Destiny című második lemeze is sokat pörgött nálam, ahogy Jay Rock 90059 szintén második lemeze is. Joell Ortiz és Illmind Human című albuma az eddigi legjobb „szólója” lett a Slaughterhouse MC-nek. Jus Allah MMA (Meanest Man Alive) című idei anyaga jobb lett, mint a 2015-ös Jedi Mind Tricks lemez nálam. Chali 2na idei, Against The Current EP 3: Bloodshot Fisheye anyaga is nagyon jó volt.

Ez volt a majdnem toplista, és most akkor a 10 „győztes”:

10. Zion I The Rapture: Live from Oaklandia

Kicsit csalás, nem szeretem a válogatás lemezeket szerepeltetni az év végi listákon, egy sorlemezt nem lehet összehasonlítani semmilyen best of-fal, de ezzel most kivételt kell, tegyek. Olyan ritka a live (vagy koncert) lemez a hiphop-ban és az igazán jó még ritkább, hogy ezt feltétlenül meg kellett említsem.

9. Glasses Malone: GH2: Life Ain't Nuthin But

Az az igazi utcai west coast hangzás, ami mára kiveszett. Vagy nagyon gengszter az előadó, vagy annyira művész, hogy kiveszik belőle az igazi gettóhang. Itt azonban mindkettő megvan, felüdülés volt hallgatni.

8. Capone-N-Noreaga (CNN): Lessons

Simán a második legjobb lemezük ever. A debütáló korongjuk óta nem volt ennyire egyben a duó, tuti, hogy sokat segített, hogy ismét egymásra találtak „mentorukkal” Tragedy Khadafi-vel aki végre ismét szerepel egy lemezükön.

7. Czarface: Every Hero Needs a Villain

Már a trió első lemeze is nagyon jó volt, itt azonban szerintem emelni tudtak a téten. Zeneileg, illetve szövegileg is nagyon jó lett az egész anyag. Érdekes adalék, hogy legalább 10 éve csak azok a Wu cuccok értékelhetők amikhez RZA-nak nem sok köze van.

6. Yelawolf: Love Story

A második Shady Records-os lemeze ahol rendesen elkalandozik a raptől több helyen, de a fehér rapperek sorsa ez szokott lenni általában előbb utóbb.

5. Paris: Pistol Politics

Nem szeretem a dupla lemezeket. Általában a két lemezen összességében van egy lemeznyi töltelék szám, azonban Paris-nak olyan sikerült, ami 5-10 évente ha sikerül, és összehozott egy olyan erős anyagot, amit egyben kellett kiadni, és aminek mind a két „fele” nagyon egyben van.

4. Scarface: Deeply Rooted

Mr Scarface is back. Újra. Az ex Geto Boy még mindig nagyon érti a déli hangzást, a déli életérzést, ami ezen a lemezen is fellelhető.

3. Dr. Dre: Compton: A Soundtrack by Dr. Dre

A jó doktor nem sűrűn ad ki lemezt (20+ éves karrierje során ez a harmadik szólója), de ha megjelentet valamit arra nagyon oda kell figyelni. Igazi modern 2015-ös hiphop nagyon jó zenék, és válogatott szövegek, közreműködők.

2. Kendrick Lamar: To Pimp a Butterfly

A semmiből jelent meg egyik napról a másikra Kendrick második Aftermath-os lemeze, de annál nagyobbat szólt.

1. Vince Staples: ’06 summertime

Friss, fiatalos, erőtől duzzadó. A Good kid M.a.A.d. city óta nem éreztem ilyen energiát nagykiadós debütálásnál, mint itt.