Öreg rapper nem vén rocker avagy vén kecske is megcsinálja a showt.

Tegnap este olyan dolog történt, amire 20 éve várok. 20 évvel ezelőtt gimiben (igen, öreg vagyok, mint az országút, régebben jártam gimiben, mint több olvasó élt egyáltalán) kaptam egy cd-t, ez volt Ice-T OG original gangster lemeze. Ez volt a lemez, ami megmutatta, megszerettette velem a rap műfajt, a lemez, amit a mai napig „A” lemeznek tartok. 20 éve, 20 éve várok arra, hogy Ice-T-t élőben is lássam, szóval a tegnap este nem egy sima koncert volt, így objektivitást se lehet várni, de egy percig se.

Ugye „hagyományosan” egy show után a helyszín, nézők, előadók hármast szoktam mesélni, ezeket szoktam figyelni egy koncerten, ez a felosztás azért megmarad, már csak azért is, hogy azért valamennyire hasonlítson a szokásos írásaimra.

A Budapest Parkban volt az esemény, ami az egyik kedvenc helyem, nem egy nagyon jó koncertet láttam már náluk, egyébként is imádom a szabadtéri bulikat sokkal inkább nekem való a hangulatuk, mint a zárt, klubkoncertnek. Ezeknek a nyílt helyeknek a műsor kezdésének pontosságát s sikerül tartani valahogy, nem kell feleslegesen akár órákat(!) is várni, mire végre kezdődhet a buli. A hangosítással se szokott probléma lenni, nincs se füst, se bűz, szeretem a helyet, na.

A közönség. Na, a közönség inkább metálrajongó volt, semmint a tipikus rap buliba járó brigád, de ez a lelkesedésükön, a hangulatukon nem látszott. Vették az előadókat, élvezték, alig volt túlkapás, és stage diving se túl sok. :D Az életkoron látszott, hogy a Body Count nem ma alakult, voltak, nem is kevesen, sőt a többség, akik már az első naptól, 1992től rajongók, hallgatók, szóval nem gyerekekkel volt tele a buli.

Volt merchandise. De milyen! A Powerflo hozott többféle pólót, a Body Count valami kilenc terméket (pólót, alsógatyát, kendőt, trikót, kulcstartót stb.), lemez éppen nem volt, nem is tudtam volna venni semmilyet, megvan minden, ami lehet, mégis jó volt látni, hogy ennyi cuccal is lehet jönni. Jah, a kedvencem a „magyar” rész volt a bejárat mellett árultak Body Count logós házi készítésű pólókat is, földről, amolyan piacosan.

18kor volt kapunyitás, majdnem 19kor kezdett is az Astroid Boys nevű formáció, akikről semmit se tudtam a koncert előtt, és ez így is marad a jövőben is. Nem voltak rosszak, de annyira jók se, hogy akár egy lemezükre is kíváncsi lennék.

Amolyan háromnegyed nyolckor lépett színpadra a Powerflo, a Body Count előzenekara, és nyomott háromnegyed órát.

Powerflo: Tavaly alakult, elsőlemezes hc-rock-rap szupergroup szerűség a Cypress Hill, a Biohazard, a Fear Factory bandákból, de mivel az énekes a lényeg általában, így ők maradnak Sen Dog bandája már örökre valószínűleg. A fellépésük: a 45 perc elég volt gyakorlatilag a teljes anyaguk, az első lemezük eljátszására, jól is sikerült, élvezhető, tök korrekt fellépés volt. Tavaly nem csak Sen, de B-Real is kijött egy mellékprojekttel, hasonló zenei világban, az volt a Prophets of Rage, na a kettő közül a Powerflo jobban bejött nekem, így örültem neki, hogy ők jöttek Európába a Body Count mellé.

És akkor, háromnegyed kilenckor kezdődött az, amiért mindenki ment, színpadra lépett a Body Count.

Hát szóval. Izé. Na. Durva jó volt.

Érezni lehetett, hogy a show összeszokott, hogy már a turné felénél járnak, hogy előző nap ugyan ezt tolták le a Novarockon, és, hogy ma ezt fogják előadni a szerbeknél is, mégis nagyon átjött. Játszottak újakat, régieket, volt közönség énekeltetés, volt minimális hypoltatás (nem rappesen, csak szépen, rockosan), Ice-T térített, ahogy szokott. Nem érezni az emberen, hogy 60 elmúlt, hogy ezt már több mint 30 éve csinálja (első lemeze 1987es). Bár a banda neve Body Count, és a 1992-es eredeti felállás még összes élő tagja (Ice és Ernie C) még benne van, ez a show, ez a csapat, ez a színpad Ice-T és senki más. Tudjuk, hogy szereti a stílust, hogy kiadott már több lemezt a bandával, mégis olyan fél szólója ez neki, csak élő zenére, nem sample, meg dobgép hip hop alapokra. És ez így van jól.

Tombolás volt, azonnal 20 évvel fiatalabb lettem, nagyon jól éreztem magam, úgyis, hogy tudom, hogy nem volt tökéletes a buli, hogy lehetett érezni a futószalagos beütését is, főleg 2018ban, mikor a net tele van koncertbeszámolókkal, videókkal, és fel lehet ismerni egy az egyben jeleneteket korábbról. Bár a turné Bloodlust (tavalyi lemezük) turné, inkább amolyan best of fellépés volt, mint a koncertek általában. Jó volt a régi számokat hallani, látni Ernie C-t, hogy tépi a húrokat (Úristen, na, ő megöregedett, ronda vénember lett belőle), hogy T a régi lelkesedéssel, flow-val hozza a majd 30 éves számokat.

Mikor vége volt a szokásos egy órának, akkor Ice nagyot ment. Kitalálta a virtuális vissza tapsot, lekapcsolták a fényeket, hátat fordítottak, hagyta, hogy visszahívjuk, eljátszotta, hogy levonult a színpadról, majd játszott még majd fél órát.

Ha nem is életem legjobb koncertje volt, mindenképpen nagyon jó, és fontos élmény volt látni Ice MF T-t élőben.