Hú!

Csak ennyi.

Hú!

A lusták kedvéért, akik nem szeretnek olvasni, egy mondatban összefoglalnám a tegnap esti Black Milk fellépést az A38-on.

Hihetetlen élmény volt, az elmúlt (jó) pár év legjobb koncertélménye, nagyon köszönöm A38!

Kicsit bővebben, ahogy szoktam, a „hely-közönség-koncert” hármas szerinti „kritika”, élménybeszámoló.

A hely. Az A38.

Ez a hely mindig is a kedvencem marad, itt kezdtem a külföldi rapkoncertek látogatását másodmagammal vagy 15 éve egy Das EFX koncerttel, szóval nem tudok igazán objektív lenni, de nem is kell mentegetni vagy ilyesmi szerencsére, mert ismét hibátlan szervezés volt. A hajó igényes, egyre szebb és jobb, a hangosítás okés, nem lehet dohányozni, nincs sok részeg meg/vagy drogos.

20:00-ra hirdették a fellépést, akkor értem oda, és lehettem vagy ötödik. Ez kicsit megijesztett, ugyanis reggel telefonáltam, hogy pontos kezdés lesz e vagy csúszás, mégis hogy menjek, és akkor azt ígérték, hogy az elő zenekar (később róluk is) kezd pontban este 8-kor. A pultos csaj azt mondta, hogy lesz csúszás, ugyanis a fellépők repülője késett vagy négy órát, akkor megállt bennem az ütő egy pillanatra, de megnyugtatott, hogy rövidesen kezdenek. Na az a rövidesen fél kilenc lett, de ez gyakorlatilag pontos kezdés az átlagos honi rapkoncertekhez képest.

20:30-kor az elő zenekar el is kezdett és nagyon meglepődtem, hogy mennyire jók. Amoeba, sőt álljon itt a nevük még egyszer nagybetűvel AMOEBA, ugyanis új kedvenc magyar zenekarom lett ( ez mondjuk nem olyan nagy dolog tekintetbe véve, hogy eddig nem volt). A zenéjük nem az én világom (nagyon nem), de amit tegnap előadtak az nagyon jó volt. Egy órát játszottak, de nagyon gyorsan elrepült.

Egy rövid (30 perces) hangolás után kezdett Black Milk és a Nat Turner. A hangolás alatt kipakolták a mercs asztalt, ami szintén egy nagyon pozitív dolog, pedig alapnak illene lennie. Volt polo, bakelit, cd, matrica(!). Miután felvilágosítottam az árus csajt, hogy hol is van és nem euróval, hanem forinttal kell, számoljon be is újítottam egy példányt a friss The Rebellion Sessions című Black Milk and the Nat Turner cdt.

A közönség.

Nem voltunk sokan, óvatos becslésem szerint olyan 150-en lehettünk a fő fellépőre (az elő zenekaron 20-an, majd szép lassan olyan 100-an lettünk), de mindenki szerette, élvezte a show-t az biztos. Úgy tűnt, hogy ez kölcsönös Black Milk is jól érezte magát. Nem volt lökdösődés (mondjuk kényelmesen elfértünk az is igaz), de kellemesen pulzált a hajó a zene és a közönség ütemes mozgására.

Black Milk és a Nat Turner.

Akkor vissza az elejére a Hú részre. Sőt nem csak, hú, de húbmeg (bocsi a trágárságért). 22:00-kor kezdtek, játszottak olyan jó 80 percet.

 A zenekar nagyon jó volt, Aaron Abernathy (billentyűsök), Malik Hunter (basszusgitár), Zebulun Horton (dob) nagyon tudnak hip hop-ot játszani, Black Milk pedig egy hihetetlen közvetlen, energikus, profi előadó. Volt friss, eddig kiadatlan szám, régi, újabb is. Folyamatosan visszacsatolt a közönség felé, játszott minden lemezéről. Kicsit megemlékezett J Dilla-ról (ez természetes tőle), illetve volt egy Prince tribute rész is az is nagyon jól sikerült.

Szóval, aki nem volt ott bánhatja, mert hatalmas koncert élmény volt, aki szereti a hip hop-ot az valószínű tudja, mire gondolok, aki nem (és előítéletes azért nem) annak meg kötelezővé tenném az ilyen zenekaros rapkoncerteket, mert olyan jók.

Volt a koncertről live tweet is (#blackmilka38live), itt olvasható.