20 évvel később egy olyan színpad, ami húsz éve járt volna.
Tegnap megvolt a 16. OSG és az idei fő fellépő az Onyx volt Amerikából. Kicsit vont le az értékéből csak, hogy tavaly voltak kétszer, előtte egyszer Fredro, meg 2009-ben először, szóval ez már az ÖTÖDIK honi fellépésük volt (nem a harmadik, ahogy a konferanszié Qka mondta, khmmm). De az első alkalom volt, mikor tényleg nagy közönség előtt egy tényleg nagy színpadon léphettek fel.
Sajnos azonban azt kell, mondjuk, hogy ez a színpad már nagy nekik. Nem csak nekik, igazából a kilencvenes évek hipihopi sztárjai egyike se szabadna, hogy 2015-ben fő előadó és húzónév legyen, de mit tegyünk? Európában vagyunk, se pénzünk, és az ízlésünk is leragadt a múltban kissé.
Ők maguk is érzik szívük mélyén, hogy nem valóak oda, nem is erőltetik túl a dolgot. Tegnap este is egy laza 50 perces best of „nosztalgia sót” kaptunk ahol felidézték az elmúlt húsz évüket, sokkal több „királyok voltunk, ti még most is azok vagytok” fel, illetve kiszólással, mint kellett volna. Vannak kedvenc számaik az látszik, a slam hardert vagy a judgement night-ot eddig még sose hallottam csak egy 30 másodperces snippet erejéig a dj-től és utána leszedették vele. Ez minden alkalommal értetlenséget vált ki belőlem, ahogy most az is, hogy a tavalyi WAKEDAFUCUP című lemez címadó dalát miért is kellett egymás után kétszer is elnyomni?!
Rutin, talán ez a legjobb szó a húsz éves karrierjük alapján, ami a tegnapi estét jellemzi. Rutinból lenyomnak egy ilyen bulit, minden hypoltatás, átkötő szöveg begyakorolt. Ez főleg így látszik, hogy alig telt el egy év az utolsó fellépésük óta. Minimális változtatás sajnos volt, a kötelező RIP blokk, tavaly óta, egy névvel bővült, Sean Price-ról megemlékeztek elég hosszan és szépen egyébként.
Ennek ellenére úgy tűnt, hogy jól érzik magukat, a közönség jó volt, a hely (mint mindig, szerencsére) remek, mégis egy szabadtéri buli volt, szóval összességében jól éreztem magam, de jövőre remélem nem lesz ilyen biztonsági játék, hanem el mernek hívni egy itthon még sose játszó bandát is.
Jah a vége BAZMEG. Nem volt semmi, mikor felment a színpadra AZA mangalica, meg a TIRPÁK kondása és az utolsó két számnál rontották a levegőt. Értem én, hogy vettek közös számot, meg dörgölőznek, de könyörgöm, ne a fellépést rontsák már le. És a legdurvább az volt, hogy a közönség erre tombolt a legjobban. Na ekkor elszégyelltem magam nem is kicsit.
