Ismét elröppent egy év ismét lehet listázni a megjelent lemezeket (régebbiek erre találhatók: 2013, 2014, 2015). kezdjük talán a csalódásokkal, mert sajnos az is volt idén, nem is egy. Sonny Seeza: Bridges, De La Soul: For Your Pain And Suffering EP, Ill Bill: Septagram, Prodigy: untitled ep, KXNG CROOKED: Valley of the KXNGS EP, mind olyan anyagok, amiktől sokkal, de sokkal többet vártam sajnos. Róluk talán elég is ennyi, elvégre a top listán a jó cuccokkal foglalkozzunk, s ne a rosszakkal. Mindenki nem kerülhet fel egy 10-es listára, de szerencsére nem csak tíz jó lemez készült idén se. Amolyan „honorable mention” kategória helyezettjei: Kendrick Lamar: Untitled Unmastered lemeze, ami igazából válogatás az elmúlt évek kiadatlan, cím nélküli, de ettől független nagyon jó zenéiből. Brotha Lynch Hung: Bullet Maker EP messze az elmúlt évek lassan klasszikussá váló trilógiájától, de a szokásos Lynch színvonal. Phesto (Souls of Mischief) & Izrell: Guillotine Music EP rövid, de annál velősebb anyag lett szintén. Planet Asia: Asiatic Prince EP beharangozó, előfutás a decemberre megjelent új lemez elé, de ez nem érződik rajta egyáltalán. Vince Staples: Prima Donna ep-je szintén egy tömör, de nagyon odaverős anyag. Statik Kxng lemez simán az eddigi legjobb Crooked I (vagy, ahogy újabban hívja magát Kxng Crooked) lemez. Royce Da 5'9: Layers, illetve a még jobb, előtte reklámnak kijött ingyenes Royce Da 5’9”: Trust The Shooter mixtape. Planet Asia & DJ Concept: Seventy Nine a legjobb lemez a pain language óta. Nagyon erős albumok voltak még Masta Ace: The Falling Season, Craig G: I Rap And Go Home, Ras Kass: Intellectual Property: SOI2, CZARFACE: A FISTFUL OF PERIL, La Coka Nostra: To Thine Own Self Be True.
Ahogy a felsoroltakból is látszik, sok-sok EP-t hallgattam idén. Egy kis csavarral nem egy, hanem két listát is csináltam, ugyanis divat lett az EP valahogy mostanában, és annyi jelent meg, hogy az már külön listát igényel.
Akkor az idei év 3 legjobb EP-je!
- Slaine - Slaine Is Dead
Ismét sikerült. Új producerrel, de az igazi bostonian maradt, Slaine tudja, hogy mitől döglik a légy 2016-ban is.
- DJ Quik & Problem "Rosecrans"
Hát igen, ez Compton, ez LA. Hiába adott ki Game idén 3 lemezt, vagy adott ki tavaly egy duplát, ehhez képest azok fasorba sincsenek.
- The Funk Hunters & Chali 2na – Illectric
A kanadai funk duó olyan zenéket vert oda, hogy a fal adja a másikat, de Chali még ezt is tudta fokozni a szövegeivel.
És akkor most lássuk a 2016 top 10 lemezét szerintem.
- Demrick: collect call
Hamisítatlan nyugati parti hiphop nyárra tökéletes. Medencébe, kocsiba, mindegy, hogy hol hallgatod, lazuláshoz, feltöltődéshez tökéletes. Demrick őszre kiadott egy mixtape-et is, Dizzy Wright & Demrick: Blaze With Us címmel, amit szintén meg kell említeni.
- Zion I: The Labyrinth
Az első Zion I lemez amit Zumbi egyedül ad ki a banda neve alatt mióta Amp Live is kilépett, de ez nem érződik se a zenén, se a szövegeken. Kiderült, hogy is képes helyt állni.
- Mistah F.A.B.: Son of a Pimp, Pt. 2
A klasszikus folytatása, melynek különlegessége, hogy tele van közreműködőkkel, nagyon változatosakkal tegyük hozzá, de FAB mindenkihez tökéletesen passzoló stílust tudott felvenni.
- Schoolboy Q: Blank Face LP
A sorban a negyedik, de az eddigi számomra legjobb lemeze lett az idén kiadott blank face lp.
- Common: Black America Again
Az amerikai elnökválasztási kampány finisére kijött, nagyon is politikus és egyben aktuális Common lemez. Ez a chicagói mc egyszerűen nem tud hibázni szerintem.
- A Tribe Called Quest: We Got It From Here... Thank You 4 Your Service
Egyszerre nagyszerű come back, és tökéletes tribute a nem is olyan régen elhunyt Phife Dawg emlékére.
- Danny Brown: Atrocity Exhibition
Detroit stand up! Royce mellett, sőt idén őt megelőzve Danny Brown őrült muzsikája nagyon mély nyomot hagyott bennem.
- Truth: From Ashes To Kingdom Come
Egyszerre nagyon friss mai newyork és a legóckúlabb boom bap rap, amit nagyon régen nem halottam.
- Terrace Martin: Velvet Portraits
Mostanra teljesen levetkőzte a rap, illetve a hip hop utolsó rétegeit és tisztán funk, new jazz, jazz, soul stílusok egyvelegét alkotta ezzel az albummal Terrace. Rajta minimál, de annál jobb vokál, de a zenék a fontosak itt egyértelműen.
- Black Milk & Nat Turner: The Rebellion Sessions
Színtiszta hip hop ZENE. Azért nagybetűvel, mert egyrészt olyan jó lett, hogy arra szavak nincsenek, másrészt egy instrumentális albumról van szó, szóval ebben se sok szöveg van, tényleg csak a zenéről szól. Jah, egyébként voltak itt koncertezni, nem is akárhogy, én is voltam.
