Online playlist

doggfather's

doggfather's

2014 TOP 10 Lemeze

2014. december 22. - doggfather

Ahogy tavaly is idén is elkészítettem ide a blogra is az éves lemez toplistámat, olvassátok, ízlelgessétek.

+1. Snoop Dogg: That's My Work Volume 4.

Azért plussz egy, mert bár nagyon jó anyag lett, és a nosztalgia se utolsó, az éves toplistára mégse kerülhet fel egy mixtape. 12 év börtön után Tray Deee kinn van és rögtön kiadtak egy anyagot a régi csapattal, Snoop Dogg és Goldie Loc hármasával. Aki csak kicsit is szerette a 2000-es évek elején (up in the smoke turné kora) a Snoop „istállót” (doggystyle records) annak nem kell bemutatnia a Tha Eastsidaz nevű duót-triót. Ez az anyag egyszerre friss is és a szokásos is szóval nem csoda, hogy pörgött rendesen. Videó a mixtape-ről.

10. Dilated Peoples: Directors of Photography.

Majdnem tíz évet kellett várni az új albumra, de azt kell, mondjam simán megérte a várakozást. A los angelesi trió hozta a szokott igen magas színvonalat. A korongot Evidence és DJ Babu tartotta kézben, a számok nagy részét ők producerelték. Nagyon szomorú, hogy ők a mai napig „csak” kaliforniai underground csapatnak számítanak. Erről a lemezről is volt már videó a blogon.

9. Step Brothers:  Lord Steppington.

Ez egy egyproduceres lemez, és ahogy a PRhyme-nál itt is egy olyan párosról van szó, akik már évek óta együtt dolgoznak időről időre. Alchemist nagyon ért a beat-ekhez, Evidence rapjei pedig nagyon egyben vannak még mindig. A kiadvány nem mellesleg nagyon szép, nagyon exkluzív bársonytokos digipack lett.

8. Slaine: The King of Everything Else.

Boston, semmi más csak Boston. Slaine tavaly is egy jó lemezt adott ki, és amennyire az válogatás ízű lett ez annyira „rendes” szólólemez. Nagyon jó zenéket pakoltak alája, és nagyon jó közreműködőket választott. Az egyik sláger.

7. Onyx: #Wakedafucup.

Ezt is egy csapat producerelte a német Snowgoons és jó munkát végeztek az amerikai banda visszatérő lemezén. Onyx anyagot több mint tíz éve várunk, ez pedig méltó lemez lett a visszatéréshez. Sticky Fingaz és Fredro Starr nagyon jó szövegeket tol a régi időket idéző alapokra. Bár a harmadik tag Sonny hiánya fájó, és érezhető is ha máson nem a közreműködőek Onyx-hoz képest magas számán is.

6. Ghostface Killah: 36 Seasons.

Idén a tavalyi év lemeze a Twelve Reasons to Die után a Wu-Tang Clan mc-je ismét egy koncept lemezzel jelentkezett és ismét nagyon jól sikerült. 40 perc, de annyira egyben van, és annyira, sikeres koncepcióra (Tony Starks-GFK alteregója- 9 év után visszatér Staten Island-re és próbál visszaszokni) épül, hogy a hatodik helyet simán megérdemli. A lemezt főleg a The Revelations producerelte, de mások is csináltak egy-egy számot rá.

5. Apollo Brown & Ras Kass: Blasphemy.

Ez az! Ezt vártuk már évek, sőt évtizedek óta, hogy Ras Kass kapjon egy rendes producert, aki fogja a kezét, rendes alapokat ad alá és összefogja az egész anyagot. Nyugati part ide vagy oda egy detroiti kellett hozzá Apollo Brown személyében, hogy ez összejöjjön. Ras Kass nagyon aktív volt idén egyébként (Barmageddon 2.0, Historic EP a HRSMN-nel, ChristMESS és ez), de a megjelentek közül ez magasan kiemelkedik. Egy videó kedvcsinálónak.

4. Royce da 5'9" & DJ Premier: PRhyme.

Még egy „egyproduceres” lemez, amit ráadásul Premier kizárólagosan Adrian Younge alapokból készített. A Slaughterhouse legjobb mc-je és a Gang Starr legendája készített egy közös lemezt így rossz nem lehet, főleg ha tudjuk, figyelembe vesszük, hogy nem először, hanem évek óta dolgoznak együtt. 9 szám alig több mint fél óra mégis nagyon erős anyag.

3. Common: Nobody's Smiling.

A chicagói MC idei lemezének producere ismét a régi partner, No I.D. Aki a legutóbbi lemezéért is már felelős volt, és aki Common régebbi cuccait is kézben tartotta. Egy koncept lemezről van szó, amit a chicagói brutalitások és magas bűnözési ráták ihlettek. Két dolog van, amit nagyon szeretek egy rap/hip hop lemezen, ha egy producer csinálja az egészet, illetve ha van egy koncepció mögötte. Hát itt mind a kettő megvan nem volt kétséges, hogy a top lemezek között a helye. Kedvcsináló videó.

2. Souls Of Mischief & Adrian Younge: There Is Only Now.

Adrian Younge egy zseni, egyszerűen egy zseni, tavaly csinált egy olyan szólót Ghostface Killah-nak ami finoman szólva is megmentette a karrierjét, az ÉN SZEMEMBEN, idén pedig egy olyan albumot rakott össze a bay area-beli csapatnak, hogy arra szavak nincsenek. Egyedi, a sajátjuk a lemez és megidézi a legjobb A Tribe Called Quest lemezeket (közreműködik több számban is Ali Shaheed Muhammad) egyszerre. A borítója kicsit De La Soul-os (3 Feet High and Rising), de ez is inkább amolyan előremutatás a lemezre. A számok rövidkék, de mindegyik egyben van. Egy videó a lemezről.

1. Damani Nkosi: Toughtful King.

Egyszerre személyes és univerzális lemez lett nagyon komoly jazz-es beütésekkel. Mikor a srác először megjelent a Dubb Union nevű formációban (Soopafly és Bad Lucc plussz ő) nem gondoltam volna, hogy egyszer ő adja ki az év lemezét valamikor is. A lemezről minden videó nagyon jó, amit kiadtak, a közreműködők kiválasztása és azok szereplése tökéletes, és Damani nagyon jó végig.

A bejegyzés trackback címe:

https://dogg-n-roll.blog.hu/api/trackback/id/tr366991083

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása